Az éjjeli repülőzés után egy óra körül szálltunk le Madridban, és foglaltuk el a sétatávolságra lévő szállásunkat. Még délután metróval be is mentünk a városba enni jó kis bocadillo mixtot (con jamón y queso), valamint megnézni az Atocha vasúti pályaudvart, amely arról híres, hogy telepítettek a közepére egy dzsungelt. Így elnézve, ez a Nyugatiban is jól mutatna.
Az, hogy mik vannak a fák tövébe, a következő posztból kiderül
Ezután ismét nekivágtunk a lábaink megtornáztatásának, és a parkon keresztülsétálva elkészítettük a programzáró fotókat, amelyeket az előző cikkben láthattok. Innen aztán még sokáig vitt minket a lábunk, amíg el nem kapott minket az eső.
Az estét blogírással és az út során jól bevált - khm-khm - pöcsöléssel töltöttük. Na jó, én még be is checkoltam a másnapi járatokra, de esküszöm, más hasznos dolgot nem tettem. :) Zsolinak sikerült elaludnia időben, én reggel fél négyig virrasztottam, hogy vigyázzam az álmát.
Másnap tizenegy körül keltünk, összepakoltunk, kijelentkeztünk a szállodából, elmentünk ebédelni, megírtam a limai beszámolót, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól, és elindultunk két irányba. Én gyalog a kettes terminál felé, Zsoli metróval a négyes terminálra, ahol egy régi jó ismerőssel össze is futott még.
Aznap este még mindketten hazaértünk, kisebb nagyobb tortúra közepette. Az Eupolisz túra utolsó szőlőszeme éjjel kettőkor látta meg öt hét után először pihe-puha ágyikóját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése