A vasárnap estét még a nádszigeten töltöttük, de kora reggel már visszatértünk Punoba, felvettük a csomagunkat, és elindultunk Bolívia felé.
Útközben egy-két helyen megálltunk, elhagytuk Perut, és minden fennakadás nélkül megérkeztünk Bolíviába, Copacabanara.
Itt egy rövid ebédszünetet, városnézést és bevásárlást követően a kis csomagjainkkal ismét hajóra szálltunk, hogy délutánra megérkezzünk a Napsziget tetején lévő szállásunkra. A szállás tényleg a sziget gerincén fekszik, így mindkét irányba meglehetősen szép panorámánk volt.
Este Zsolival még elmentünk felfedezni a települést és környékét, valamint segíteni a helyi leányzóknak szamarat terelni.
Este még az alábbi felhőpostát kaptam. ;) (Legközelebb légyszi, írd alá! Köszi.)
Másnap reggel egy kb. 3 órás túrával indultunk a sziget felfedezésére, amely a Titicaca tavon, azaz kb. 3800 - 4200 méter magasan fekszik. A túrát nagyon élveztük, végre a lábunk is megmozgathattuk. A séta nem volt megerőltető, de a tüdőnk azért panaszkodott az oxigénhiányos levegőre.
Indulás a szállásról
Még 4000 méteren is van kedvem ugrálni
Útközben mellénk szegődött barátunk jeles őrszemként mindig előre felderítette a terepet
A vándor megpihen, a háttérben az őr felügyel
Nem hagy cserben minket
Érkezés a végállomásra, Challapampába
A szigetről ismét csónakkal visszatértünk Copacabanára, majd onnan újfent buszra szálltunk, és elindultunk La Paz felé. Az út során átkeltünk a Titicaca tavon komppal, ami Bolíviában kicsit mást jelent, mint otthon.
A tó túloldalán, amíg a buszra vártunk, megcsodálhattuk ama bolíviai emlékművet, amely egy, a 19. századi háborúban hőssé vált katona emlékére készült, amikor is Bolívia elveszítette tengerpartját. Az alábbi emlékművön az olvasható szabad fordításban, hogy: "Egyszer a miénk volt, egyszer a miénk lesz!", és közben egy bolíviai katona torkon szúr egy chileit. Ne forszírozzuk, csak egy jó tanács: Bolíviában ne járkáljatok Viva Chile pólóban!
Estére meg is érkeztünk az ország adminisztratív székhelyére, La Pazba.
