Napsziget

A vasárnap estét még a nádszigeten töltöttük, de kora reggel már visszatértünk Punoba, felvettük a csomagunkat, és elindultunk Bolívia felé.

Útközben egy-két helyen megálltunk, elhagytuk Perut, és minden fennakadás nélkül megérkeztünk Bolíviába, Copacabanara.

Itt egy rövid ebédszünetet, városnézést és bevásárlást követően a kis csomagjainkkal ismét hajóra szálltunk, hogy délutánra megérkezzünk a Napsziget tetején lévő szállásunkra. A szállás tényleg a sziget gerincén fekszik, így mindkét irányba meglehetősen szép panorámánk volt.

Este Zsolival még elmentünk felfedezni a települést és környékét, valamint segíteni a helyi leányzóknak szamarat terelni.

A vacsora a fogadások jegyében telt el: 1. Mikor ér fel István táskája, amit szamárral hozatott fel? 2. Melyik evőeszközhöz nyúl először Gábor? 3. Hány rizsszem maradt Koppány tányérjának kisebb kupacában? Ez utóbbi volt az, amire tényleges összeget is tettünk fel, a nyertes tipp 131 volt, a tényleges darabszám 129. A fogadás tárgya, a boldog nyertes és a nyeremény az alábbi képen látszik.

Este még az alábbi felhőpostát kaptam. ;) (Legközelebb légyszi, írd alá! Köszi.)

Másnap reggel egy kb. 3 órás túrával indultunk a sziget felfedezésére, amely a Titicaca tavon, azaz kb. 3800 - 4200 méter magasan fekszik. A túrát nagyon élveztük, végre a lábunk is megmozgathattuk. A séta nem volt megerőltető, de a tüdőnk azért panaszkodott az oxigénhiányos levegőre.

Indulás a szállásról

Még 4000 méteren is van kedvem ugrálni

Útközben mellénk szegődött barátunk jeles őrszemként mindig előre felderítette a terepet

A vándor megpihen, a háttérben az őr felügyel

Nem hagy cserben minket

Érkezés a végállomásra, Challapampába

A szigetről ismét csónakkal visszatértünk Copacabanára, majd onnan újfent buszra szálltunk, és elindultunk La Paz felé. Az út során átkeltünk a Titicaca tavon komppal, ami Bolíviában kicsit mást jelent, mint otthon.

A tó túloldalán, amíg a buszra vártunk, megcsodálhattuk ama bolíviai emlékművet, amely egy, a 19. századi háborúban hőssé vált katona emlékére készült, amikor is Bolívia elveszítette tengerpartját. Az alábbi emlékművön az olvasható szabad fordításban, hogy: "Egyszer a miénk volt, egyszer a miénk lesz!", és közben egy bolíviai katona torkon szúr egy chileit. Ne forszírozzuk, csak egy jó tanács: Bolíviában ne járkáljatok Viva Chile pólóban!

Estére meg is érkeztünk az ország adminisztratív székhelyére, La Pazba.