Elakadtunk a friss hírek szállításában valahol ott, hogy megérkeztünk a 'valahai' drogbárók, illetve a világ legjobb nőinek városába, Medellínbe. A hotelbe való bejelentkezés éjjel egykor minden addigi spanyol tudásunkat igénybe vette, nem csodálkozhatunk hát, hogy a bejelentkezési lapon németek lettünk. A szoba perfecto, tágas, két kényelmes nagy ágy mellett még egész sok helyünk van, tiszta, kulturált mosdó, tűrhetően kellemes kilátással.
Medellín egy medencében fekszik, mindenfelé magas hegyek vesznek minket körbe, ennek megfelelően néha az utcák is igen meredekek. 25-28 fokban egy-egy ilyen kaptatót legyűrni sem kis teljesítmény, de sebaj, hiszen tele van kis plazakkal (terekkel), ahol mindig nagy a forgalom, megéri kicsit leülni (egy hideg ital, vagy fagyi társaságában), és kémlelni az embereket, miképp nyüzsögnek és csicseregnek. Apropó csicsergés. Az egész város olyan, mintha valami dzsungelre épült volna. Másfél napja vagyunk itt, de már két komolyabb eső is köszöntött minket, nem csoda hát, hogy az egész város zöld, pálmafákkal, bambuszokkal teli. Gyönyörű kis házak, csodás panorámák, csodaszép lányok. Ez mind Medellín.
Tegnap nem is csináltunk mást, mint sétáltunk a környéken, megpróbáltunk beszélgetésbe elegyedni helyiekkel, ami nem kis teljesítmény figyelembe véve, hogy az emberek 95%-val a spanyol az egyetlen kommunikációs eszköz (a nemzetközi testbeszéden kívül).
Este végre megérkezett az energiabomba, a 180 fokon égő, a folyamatosan pörgő és dumáló, spanyol tudásunkat helyettesítő barátunk, Zoli, aki aztán megmutatta nekünk, hogy fest éjjel a város. Igaz, taxiban talán több időt töltöttünk, mint szórakozóhelyen, de legalább keresztül-kasul átszeltük a várost, és kaptunk egy kis ízelítőt a latin virtusból. Rossz turista módjára végül néhány amerikaival és egy horvát sráccal sikerült összehaverkodnunk, mert bár a kolumbiai nők tényleg méltán híresek, sajnos, a legtöbbjük az egyik legősibb foglalkozás űzésével keresi a kenyerét, így a mosoly nem ritkán a pénztárcánknak szól. Ez egy idő után tényleg zavaró. Miután Zolitól elváltunk, tettünk még egy rövid sétát, ami alatt három helyivel ismerkedtünk meg, két sráccal és egy leányzóval. A srácokkal kevert angol-spanyol nyelven tudtunk kommunikálni, ők leginkább spanyolul, mi meg amit tudtunk, spanyolul, amit nem, azt angolul. A hölgyemény viszont - amerikai barát birtokában - teljesen jól beszélt angolul, így vele e-mail címet is cseréltünk, könnyen lehet, hogy a hétvégén segítségünkre lesz a város felfedezésében. Ja, ugyanis Medellín méreteiben Budapesttel mérhető össze, valamivel több, mint kétmillió lakosával.
No, tovább tényleg nem szaporítom a szót, minden a legnagyobb rendben van velünk, nagyon jól érezzük magunkat ebben a kulturált és aránylag tiszta és zöld városban. Képeket majd - reményeink szerint - holnap teszünk fel, mert eddig nem nagyon lőttünk, de álljon itt egy pár ízelítőül!
Telefonnal készült, minősíthetetlen felvétel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése