Miután visszaértünk Limába, az Eupoliszos csapat gyorsan olvadni kezdett. Elsőnek Tesó lépett le szinte azonnal, majd újabb négyes hagyta maga mögött a sok-sok élményt szerző ország fővárosát. Az éjszakát már csak öten töltöttük a szálláson.
A következő nap a vásárlások és az újabb búcsúzkodások jegyében zajlott, már csak négyen voltunk, amikor is ebéd után Zsolttal átköltöztünk Mirafloresbe, hogy ott töltsük el az utolsó déli féltekés éjszakánkat. A már jól ismert táncos tér meglátogatásával kezdtük az estét, ahol ismét ránk kacsintott a szerencse, és egy újabb helyi lány, ezúttal Roxana. Mivel egy negyven perccel később találkoztunk Ingriddel, Luluval és barátaikkal (Susu ezúttal sajnos nem tudott velünk tartani), ezért igen rövid idő állt rendelkezésünkre megismerkedni, lévén, hogy Roxana elég félénk és nem akart csatlakozni hozzánk.
Ingridékkel elmentünk meccset nézni, hiszen időzíteni tudni kell, és utolsó esténkre leszerveztük a Peru-Chile világbajnoki selejtezőt - hova máshova, mint - Limába. Óriási érdeklődés övezte a meccset, az utcák csordultig tele voltak szurkoló emberekkel, akik az éttermek kivetítőit bámulták. Nagy nehezen találtunk egy klubban állóhelyet, és innen követtük figyelemmel az eseményeket. A hangulat a tetőfokára hágott, amikor a második félidőben óriási helyzetek után (mindkét oldalon), az egyébként érdekfeszítő és lendületes meccs hajrájában Peru végre betalált. Üvöltözés, Arriba Peru, Peru-Peruuuuuuuu, stb! Kifejezetten hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt az estét itt, és nem Chilében töltöttük el. :)
A meccs után még két másik szórakozóhelyet is meglátogattunk, és az egyiken végül hajnalba nyúlóan táncoltunk. (Vigyázat! Telefonnal készült képek következnek.)
Másnap reggel összepakoltunk, leadtuk a csomagmegőrzőbe a cuccokat és sétáltunk még egy utolsót a tengerparton. Ebédre csatlakozott hozzánk Roxana, aki végül a reptérre is kikísért minket. Ennyi idő elég volt nekem arra, hogy megismertessem vele Johnny Cash életművét, Zsolti pedig megtanítsa neki élete első spanyol mondatát, miszerint:
El elefante blanco no es mío
Könnyes búcsút vettünk Limától, felszálltunk a gépre, amely 25 perces késéssel indult, nem törődve azzal, hogy nekünk és a csomagjainknak is mindössze 55 percünk van arra Bogotában, hogy elérjük a madridi csatlakozást. FYKI. We made it!
