Korábbi utazási blogjaim során már megszokhattátok, hogy az út lezárultával írok mindig összefoglaló posztot, amelyben az egyes desztinációkat próbálom valamilyen módon összehasonlítani, értékelni.
A szempontok most is a következők voltak:
- civilizáltság
- kultúra
- időjárás
- árszint
- természet
- emberek
- pihenési- és szórakozási lehetőségek
A pontozás az iskolában megszokott 1-5 osztályzat alapján történt, ahol az ötös a legjobb, legmagasabb szintet, az egyes a leggyengébbet jelenti. Sok esetben igen szigorú voltam, hogy ténylegesen összehasonlíthatóak legyenek a helyszínek (szívem szerint sokkal jobb osztályzatokat adtam volna az élmények miatt). Íme!
Kolumbia
- civilizáltság: 3,5
- kultúra: 4
- időjárás: 5
- árszint: 3
- természet: 5
- emberek: 4,5
- pihenési- és szórakozási lehetőségek: 5
Az összehasonlítás során nem szabad elfelejteni, hogy Kolumbiába egyrészt teljesen saját szervezésben utaztunk, merőben más céllal, mint a többi országba. Másrészt kevés (mindössze két) várost és környékét látogattuk meg, és elsősorban szórakozni, ismerkedni és kikapcsolódni mentünk, nem nézelődni. Persze utóbbinak is hódoltunk kicsit, de jelentősebb kevesebb látogatnivalónk volt itt.
Elmondhatom, hogy az emberek - mint majdnem minden latin-amerikai országban - végtelenül közvetlenek, az esetek túlnyomó részében segítőkészek, kedvesek és barátságosak. Sokkal kedvesebben szólnak egymáshoz, nincsen az emberek között gát, és nem tapasztaltuk jelét agressziónak, vagy rosszindulatnak. Itt persze megint különbséget kell tennünk a nyolcmilliós Bogotá és a kétmilliós Medellin között, hiszen előbbiben átlagosan nagyobb a szegénység, több az ember, és rosszabb a közbiztonság. Ennek tudható be a zsebelési kísérlet és az éjszakában látott taxis üldözés is. Az egész féltekén tapasztalható, hogy a társadalmi olló sokkal szélesebb, mint nálunk, az igazán szegények nyomornegyedekben élnek, a gazdagok pedig saját őrökkel védett villákban laknak, no, ez Kolumbiában még inkább érezhető. Ezzel együtt a vidámság, jókedv, és az élet minden csírája vonzza az idelátogatót.
PeruElmondhatom, hogy az emberek - mint majdnem minden latin-amerikai országban - végtelenül közvetlenek, az esetek túlnyomó részében segítőkészek, kedvesek és barátságosak. Sokkal kedvesebben szólnak egymáshoz, nincsen az emberek között gát, és nem tapasztaltuk jelét agressziónak, vagy rosszindulatnak. Itt persze megint különbséget kell tennünk a nyolcmilliós Bogotá és a kétmilliós Medellin között, hiszen előbbiben átlagosan nagyobb a szegénység, több az ember, és rosszabb a közbiztonság. Ennek tudható be a zsebelési kísérlet és az éjszakában látott taxis üldözés is. Az egész féltekén tapasztalható, hogy a társadalmi olló sokkal szélesebb, mint nálunk, az igazán szegények nyomornegyedekben élnek, a gazdagok pedig saját őrökkel védett villákban laknak, no, ez Kolumbiában még inkább érezhető. Ezzel együtt a vidámság, jókedv, és az élet minden csírája vonzza az idelátogatót.
- civilizáltság: 3
- kultúra: 5
- időjárás: 4
- árszint: 4
- természet: 5
- emberek: 5
- pihenési- és szórakozási lehetőségek: 4
Peruban töltöttük a legtöbb időt, összesen több mint két hetet. Ez nem véletlen, hiszen itt nagyon sok a látnivaló, mind az inka, mind a preinka idők romjai és kulturális örökségei. A Machu Picchut és a a Nasca-vonalakat mindenki ismeri, de nem szabad a Cuzco-közeli romok, a Titicaca-tó, Arequipa, a sivatag és oázisai, valamint a tengerpart állatvilága mellett sem elmenni szó nélkül. Látványos hegyek, zöld völgyek, robogó patakok és folyók, száraz homoksivatagok, nyüzsgő, színnel-szaggal, élettel teli nagyvárosok, és barátságos emberek, közvetlen leányzók hazája ez.
Olcsón szállhatunk meg, és olcsón ehetünk, megkóstolhatunk olyan ínyencségeket, mint az alpaka, a láma, vagy a tengerimalac, ihatunk Inca Kolát, piscot, vagy lámatejet, és persze a kihagyhatatlan coca-teát. Legálisan rághatunk cocalevelet, csak arra kell ügyelni, hogy ne maradjon nálunk egy véletlenül, amikor elhagyjuk az országot. Én imádtam ezt az országot is. Imádtam a tájakat, a sapkákat, az állatokat, a kulturális örökségek ápolását és legfőképp az embereket. Viva Peru!
BolíviaOlcsón szállhatunk meg, és olcsón ehetünk, megkóstolhatunk olyan ínyencségeket, mint az alpaka, a láma, vagy a tengerimalac, ihatunk Inca Kolát, piscot, vagy lámatejet, és persze a kihagyhatatlan coca-teát. Legálisan rághatunk cocalevelet, csak arra kell ügyelni, hogy ne maradjon nálunk egy véletlenül, amikor elhagyjuk az országot. Én imádtam ezt az országot is. Imádtam a tájakat, a sapkákat, az állatokat, a kulturális örökségek ápolását és legfőképp az embereket. Viva Peru!
- civilizáltság: 2,5
- kultúra: 3
- időjárás: 4
- árszint: 5
- természet: 5 (ebben sajnos nem igazán volt részem, de első kézből származó képek alapján)
- emberek: 3
- pihenési- és szórakozási lehetőségek: 2
Bolíviában mindössze három napot töltöttünk, így átfogó képet nem tudok és nem is merek alkotni róla. Ez idő alatt a Titicaca-tavat (a Nap-szigetet), és a fővárost látogattuk meg. Szerettük volna Zsolttal felfedezni a halálutat is kerékpárral, de erre sajnos nem volt elég időnk.
A természetről így vajmi kevés képet alkothatok, de egy barátom, aki ugyanakkor járt arra, amerre mi, igen meggyőző és lenyűgöző képeket rakott fel a halálútról, a dzsungelről, sivatagról és más lélegzetelállító tájakról. Utólag nagyon sajnálom, hogy nekem azokban az élményekben nem volt részem.
A vendégszeretetükről annyi jót nem tudok zengeni, mint a peruiakéról, mert kevésbé vannak oda a turistákért, amiről egy nemrég megjelent cikk is beszámol. De a vidéki településeken kevésbé érezni a különbséget, ez főleg a városban ütközik ki. Volt olyan szakasz, ahol a vezető azt kérte, hogy ne is fotózzunk a zárt buszból, mert jó esély van arra, hogy kővel megdobálják. Itt sokkal kevésbé voltunk bátrak az éjszakai élet feltérképezésében is, ezért Bolíviában sajnos, nem sikerült barátokra szert tennünk. Ezt majd igyekszünk pótolni. :)
Chile
- civilizáltság: 4
- kultúra: nincs rálátásom
- időjárás: 5
- árszint: 3
- természet: nincs rálátásom
- emberek: 4,5
- pihenési- és szórakozási lehetőségek: nincs rálátásom
Hát, ha valamiről még kevesebbet tudok mesélni, mint Bolíviáról, akkor az Chile. Mindössze egyetlen (a legészakibb, volt perui) várost láttuk, összesen két napig. Biztos vagyok benne, hogy a több mint 4200 km hosszú, a legdélebbre is lenyúló ország jellemzésére ez az apró benyomás csak csepp a tengerben. Hihetetlen változatos időjárása, természetföldrajza, társadalma messzemenően színesebb annál, mint amire nekem rálátásom van. Épp ezért egyetlen olyan dolog van, amit összehasonlításképp kiemelnék a többi országhoz képest. A közlekedési kultúrája olyan, mint Ausztriáé. Összességében elmondható, hogy Bolíviából Chilébe való átlépésünk olyasmi volt, mintha az osztrák határon mentünk volna át, sokkal rendezettebb, biztonságosabb, fejlettebb területre érkeztünk. És ezzel együtt a színek és a nyüzsgés nem tűnt el az utcáról, de egy kicsit az USA-ban érezhettük magunkat. Ahogy csökkent a magasság, úgy nőttek azonban az árak, és lettek ismét barátságosak az emberek.
Ez a kis ízelítő elég volt arra, hogy tudjam, ebből kérek még!
Koppány ajánlja:
1. Peru
2. Kolumbia
3. Chile
4. Bolívia
És most nézzük az út legjeit!
legjobb élmény: a helyi emberek, a mindig vidám hangulat, a bulik
legjobb nap: Machu Picchu (a végén a meleg vizű fürdővel)
legjobb helyszínek: Machu Picchu, Arequipa, Isla del Sol, Medellin, Cuzco
legszebb táj: Machu Picchu, Piedra El Peñol, a Ballestas Islands állatai, Ollantaytambo
legjobb spontán program: downhillezés a Chachaniról, paplanernyőzés Medellin felett
