A következő címkéjű bejegyzések mutatása: peru. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: peru. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 3., szerda

Összefoglaló értékelés

Korábbi utazási blogjaim során már megszokhattátok, hogy az út lezárultával írok mindig összefoglaló posztot, amelyben az egyes desztinációkat próbálom valamilyen módon összehasonlítani, értékelni.

A szempontok most is a következők voltak:
  • civilizáltság
  • kultúra
  • időjárás
  • árszint
  • természet
  • emberek
  • pihenési- és szórakozási lehetőségek
A pontozás az iskolában megszokott 1-5 osztályzat alapján történt, ahol az ötös a legjobb, legmagasabb szintet, az egyes a leggyengébbet jelenti. Sok esetben igen szigorú voltam, hogy ténylegesen összehasonlíthatóak legyenek a helyszínek (szívem szerint sokkal jobb osztályzatokat adtam volna az élmények miatt). Íme!

Kolumbia
  • civilizáltság: 3,5
  • kultúra: 4
  • időjárás: 5
  • árszint: 3
  • természet: 5
  • emberek: 4,5
  • pihenési- és szórakozási lehetőségek: 5
Az összehasonlítás során nem szabad elfelejteni, hogy Kolumbiába egyrészt teljesen saját szervezésben utaztunk, merőben más céllal, mint a többi országba. Másrészt kevés (mindössze két) várost és környékét látogattuk meg, és elsősorban szórakozni, ismerkedni és kikapcsolódni mentünk, nem nézelődni. Persze utóbbinak is hódoltunk kicsit, de jelentősebb kevesebb látogatnivalónk volt itt.
Elmondhatom, hogy az emberek - mint majdnem minden latin-amerikai országban - végtelenül közvetlenek, az esetek túlnyomó részében segítőkészek, kedvesek és barátságosak. Sokkal kedvesebben szólnak egymáshoz, nincsen az emberek között gát, és nem tapasztaltuk jelét agressziónak, vagy rosszindulatnak. Itt persze megint különbséget kell tennünk a nyolcmilliós Bogotá és a kétmilliós Medellin között, hiszen előbbiben átlagosan nagyobb a szegénység, több az ember, és rosszabb a közbiztonság. Ennek tudható be a zsebelési kísérlet és az éjszakában látott taxis üldözés is. Az egész féltekén tapasztalható, hogy a társadalmi olló sokkal szélesebb, mint nálunk, az igazán szegények nyomornegyedekben élnek, a gazdagok pedig saját őrökkel védett villákban laknak, no, ez Kolumbiában még inkább érezhető. Ezzel együtt a vidámság, jókedv, és az élet minden csírája vonzza az idelátogatót.

Peru
  • civilizáltság: 3
  • kultúra: 5
  • időjárás: 4
  • árszint: 4
  • természet: 5
  • emberek: 5
  • pihenési- és szórakozási lehetőségek: 4
Peruban töltöttük a legtöbb időt, összesen több mint két hetet. Ez nem véletlen, hiszen itt nagyon sok a látnivaló, mind az inka, mind a preinka idők romjai és kulturális örökségei. A Machu Picchut és a a Nasca-vonalakat mindenki ismeri, de nem szabad a Cuzco-közeli romok, a Titicaca-tó, Arequipa, a sivatag és oázisai, valamint a tengerpart állatvilága mellett sem elmenni szó nélkül. Látványos hegyek, zöld völgyek, robogó patakok és folyók, száraz homoksivatagok, nyüzsgő, színnel-szaggal, élettel teli nagyvárosok, és barátságos emberek, közvetlen leányzók hazája ez.
Olcsón szállhatunk meg, és olcsón ehetünk, megkóstolhatunk olyan ínyencségeket, mint az alpaka, a láma, vagy a tengerimalac, ihatunk Inca Kolát, piscot, vagy lámatejet, és persze a kihagyhatatlan coca-teát. Legálisan rághatunk cocalevelet, csak arra kell ügyelni, hogy ne maradjon nálunk egy véletlenül, amikor elhagyjuk az országot. Én imádtam ezt az országot is. Imádtam a tájakat, a sapkákat, az állatokat, a kulturális örökségek ápolását és legfőképp az embereket. Viva Peru!

Bolívia
  • civilizáltság: 2,5
  • kultúra: 3
  • időjárás: 4
  • árszint: 5
  • természet: 5 (ebben sajnos nem igazán volt részem, de első kézből származó képek alapján)
  • emberek: 3
  • pihenési- és szórakozási lehetőségek: 2
Bolíviában mindössze három napot töltöttünk, így átfogó képet nem tudok és nem is merek alkotni róla. Ez idő alatt a Titicaca-tavat (a Nap-szigetet), és a fővárost látogattuk meg. Szerettük volna Zsolttal felfedezni a halálutat is kerékpárral, de erre sajnos nem volt elég időnk. A természetről így vajmi kevés képet alkothatok, de egy barátom, aki ugyanakkor járt arra, amerre mi, igen meggyőző és lenyűgöző képeket rakott fel a halálútról, a dzsungelről, sivatagról és más lélegzetelállító tájakról. Utólag nagyon sajnálom, hogy nekem azokban az élményekben nem volt részem. A vendégszeretetükről annyi jót nem tudok zengeni, mint a peruiakéról, mert kevésbé vannak oda a turistákért, amiről egy nemrég megjelent cikk is beszámol. De a vidéki településeken kevésbé érezni a különbséget, ez főleg a városban ütközik ki. Volt olyan szakasz, ahol a vezető azt kérte, hogy ne is fotózzunk a zárt buszból, mert jó esély van arra, hogy kővel megdobálják. Itt sokkal kevésbé voltunk bátrak az éjszakai élet feltérképezésében is, ezért Bolíviában sajnos, nem sikerült barátokra szert tennünk. Ezt majd igyekszünk pótolni. :)

Chile
  • civilizáltság: 4
  • kultúra: nincs rálátásom
  • időjárás: 5
  • árszint: 3
  • természet: nincs rálátásom
  • emberek: 4,5
  • pihenési- és szórakozási lehetőségek: nincs rálátásom
Hát, ha valamiről még kevesebbet tudok mesélni, mint Bolíviáról, akkor az Chile. Mindössze egyetlen (a legészakibb, volt perui) várost láttuk, összesen két napig. Biztos vagyok benne, hogy a több mint 4200 km hosszú, a legdélebbre is lenyúló ország jellemzésére ez az apró benyomás csak csepp a tengerben. Hihetetlen változatos időjárása, természetföldrajza, társadalma messzemenően színesebb annál, mint amire nekem rálátásom van. Épp ezért egyetlen olyan dolog van, amit összehasonlításképp kiemelnék a többi országhoz képest. A közlekedési kultúrája olyan, mint Ausztriáé. Összességében elmondható, hogy Bolíviából Chilébe való átlépésünk olyasmi volt, mintha az osztrák határon mentünk volna át, sokkal rendezettebb, biztonságosabb, fejlettebb területre érkeztünk. És ezzel együtt a színek és a nyüzsgés nem tűnt el az utcáról, de egy kicsit az USA-ban érezhettük magunkat. Ahogy csökkent a magasság, úgy nőttek azonban az árak, és lettek ismét barátságosak az emberek. Ez a kis ízelítő elég volt arra, hogy tudjam, ebből kérek még!

Koppány ajánlja:
1. Peru
2. Kolumbia
3. Chile
4. Bolívia

És most nézzük az út legjeit!
legjobb élmény: a helyi emberek, a mindig vidám hangulat, a bulik
legjobb nap: Machu Picchu (a végén a meleg vizű fürdővel)
legjobb helyszínek: Machu Picchu, Arequipa, Isla del Sol, Medellin, Cuzco
legszebb táj: Machu Picchu, Piedra El Peñol, a Ballestas Islands állatai, Ollantaytambo
legjobb spontán program: downhillezés a Chachaniról, paplanernyőzés Medellin felett


2013. március 25., hétfő

Egy álom vége


Az utolsó két nap Limában

Miután visszaértünk Limába, az Eupoliszos csapat gyorsan olvadni kezdett. Elsőnek Tesó lépett le szinte azonnal, majd újabb négyes hagyta maga mögött a sok-sok élményt szerző ország fővárosát. Az éjszakát már csak öten töltöttük a szálláson.
A következő nap a vásárlások és az újabb búcsúzkodások jegyében zajlott, már csak négyen voltunk, amikor is ebéd után Zsolttal átköltöztünk Mirafloresbe, hogy ott töltsük el az utolsó déli féltekés éjszakánkat.  A már jól ismert táncos tér meglátogatásával kezdtük az estét, ahol ismét ránk kacsintott a szerencse, és egy újabb helyi lány, ezúttal Roxana. Mivel egy negyven perccel később találkoztunk Ingriddel, Luluval és barátaikkal (Susu ezúttal sajnos nem tudott velünk tartani), ezért igen rövid idő állt rendelkezésünkre megismerkedni, lévén, hogy Roxana elég félénk és nem akart csatlakozni hozzánk.
Ingridékkel elmentünk meccset nézni, hiszen időzíteni tudni kell, és utolsó esténkre leszerveztük a Peru-Chile világbajnoki selejtezőt - hova máshova, mint - Limába. Óriási érdeklődés övezte a meccset, az utcák csordultig tele voltak szurkoló emberekkel, akik az éttermek kivetítőit bámulták. Nagy nehezen találtunk egy klubban állóhelyet, és innen követtük figyelemmel az eseményeket. A hangulat a tetőfokára hágott, amikor a második félidőben óriási helyzetek után (mindkét oldalon), az egyébként érdekfeszítő és lendületes meccs hajrájában Peru végre betalált. Üvöltözés, Arriba Peru, Peru-Peruuuuuuuu, stb! Kifejezetten hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt az estét itt, és nem Chilében töltöttük el. :)
A meccs után még két másik szórakozóhelyet is meglátogattunk, és az egyiken végül hajnalba nyúlóan táncoltunk. (Vigyázat! Telefonnal készült képek következnek.)



Másnap reggel összepakoltunk, leadtuk a csomagmegőrzőbe a cuccokat és sétáltunk még egy utolsót a tengerparton. Ebédre csatlakozott hozzánk Roxana, aki végül a reptérre is kikísért minket. Ennyi idő elég volt nekem arra, hogy megismertessem vele Johnny Cash életművét, Zsolti pedig megtanítsa neki élete első spanyol mondatát, miszerint:

El elefante blanco no es mío


Könnyes búcsút vettünk Limától, felszálltunk a gépre, amely 25 perces késéssel indult, nem törődve azzal, hogy nekünk és a csomagjainknak is mindössze 55 percünk van arra Bogotában, hogy elérjük a madridi csatlakozást. FYKI. We made it!

2013. március 24., vasárnap

Ballestas Islands and the Paracas National Reserve

We left early in the morning - again - and headed towards Paracas and then by boat to the "Mini-Galapagos" Ballestas Islands. It's famous for it's unbelievable number of habitants, namely Humboldt penguins, seals, albatrosses and many other sea and flying creatures. Let the pictures speak (sorry, there are many of them, but otherwise a baby seal would have died):














The small beach was filled with seals and their babies, making a lot of noise!


After the two-hour long boat ride we jumped on a bus again and went to see the Paracas National Reserve, a desert, where it never rains either, apparently. 




 Even vultures like to read about themselves




 Walking on this beach we collected some heart-shaped stones, some shells and seal teeth (oh yes)




 Playa Roja



 Some crazy French people were there too..

Huacachina oasis

Nearly a month of travelling took its toll on us, especially after riding the night bus to Nasca and the downhill in Arequipa, so arriving to this paradise in the middle of the Peruvian desert was just brilliant timing. 



Huacachina is built around a natural lake and surrounded by sand dunes. Popular for dune buggying and sandboarding. Temperature topped 35 degrees during the day and didn't fall below 20 at night. Perfect for relaxing and having some fun on the dunes. 

 A pool and a sand dune in the backyard



 The oasis looks like if it was drawn by a child or came straight from a fairy tale, a perfect combination of an oval shaped small natural lake, palm trees, and surrounding sand dunes


 This street has a dead end. A massive sand dune.





2013. március 23., szombat

Az utolsó őrült tánc

Homokdeszkázás és buggy rodeo

Zsolt hamarosan jelentkezik egy, az utolsó állomásunkat, a Huacachina-oázist bemutató cikkel, addig is fogadjátok szeretettel az esti sivatagi buggyzásról és homokdeszkázásról készült videómat.

2013. március 21., csütörtök

Nasca

Travelling on the night bus was long, uncomfortable and smelly, and when we arrived to Nasca we still had a couple of hours till the airport opened. We had a bright, warm morning and finally we've managed to squeeze ourselves into the little plane and taken off. 









I'm not going to talk about the Nasca lines, everyone knows them. So let's see the geoglyphs!


 Astronaut


Whale


 Monkey



 Hummingbird




  Spider


Tree  





 After the flight, we headed to see the 2000 years old irrigation system around the city and couldn't miss the beauty of local transportation 


But again, here is one of the channels


 Access holes


Some giant sand dune


Cochineal / carmine - the famous(?) insect that is used for colouring (check your yoghurt ingredients..)