Homokdeszkázás és buggy rodeo
Zsolt hamarosan jelentkezik egy, az utolsó állomásunkat, a Huacachina-oázist bemutató cikkel, addig is fogadjátok szeretettel az esti sivatagi buggyzásról és homokdeszkázásról készült videómat.
2013. március 23., szombat
2013. március 21., csütörtök
Nasca
Travelling on the night bus was long, uncomfortable and smelly, and when we arrived to Nasca we still had a couple of hours till the airport opened. We had a bright, warm morning and finally we've managed to squeeze ourselves into the little plane and taken off.
I'm not going to talk about the Nasca lines, everyone knows them. So let's see the geoglyphs!
Astronaut
Whale
Monkey
Hummingbird
Spider
Tree
After the flight, we headed to see the 2000 years old irrigation system around the city and couldn't miss the beauty of local transportation
But again, here is one of the channels
Access holes
Some giant sand dune
Cochineal / carmine - the famous(?) insect that is used for colouring (check your yoghurt ingredients..)
2013. március 20., szerda
2013. március 19., kedd
Arequipa, qué rico
Szóval ott hagytam abba, hogy Chiléből elindultunk vissza Peruba. Reggel, két taxival. 10 turista + 2 sofőr. Nem mikrobusz. :)
A szállásról nyolckor indultunk, két és fél órával később nyolc harminckor pedig már a határ túloldalán, Peruban, Tacna városában vártunk a jól megérdemelt ötórás buszútra. Ja, igen, ha megnézitek a térképen jól látható, hogy Peru mennyivel nyugatabbra van, mint Chile (semennyivel - a szerk.), így nem csoda hát, hogy két órával korábban van még ott. Sőt, az időzónák szerint még Bolívia is nyugatabbra van egy órával Chilénél. Gyk. Chile keleti határán fekszik Bolívia. Európai szemmel lehet, hogy érdekes, de az európai lelkületünket jobb mihamarabb otthon hagyni, ha nem akarunk örökké idegeskedni, nem akarjuk magunkat elüttetni, vagy éppen csak egy jót szeretnénk enni valami helyi étkezdében. Ha ezt el tudjuk érni, boldogabbak lehetünk, mint valaha!
No, a kis kitérő után azonban ugorjunk csak vissza, hogyan is telt el a következő három nap. Szóval, miután megérkeztünk Arequipába, a gyors ebédet egy rövid séta és bevásárlás követte, majd mindenki a másnapi program szervezésére indult. A csoport nagyobb része a Colca-kanyonhoz ment kondorlesre, míg a fiatal huligánok (Zsoli, Gábor és jómagam) a downhillezésre szavaztunk. Körbekérdeztük az irodákat, milyen lehetőségek vannak (kerékpár, indulási időpont, magasság, hossz stb.), és végül befizettünk egy reggel kilenc órakor induló, 4-5 órás programra.
Este úti- és egykori padtársammal - szombat lévén - még a város éjszakai virágszálait is meg kívántuk csodálni, így újdonsült helyi kísérőnket, Ronaldot megkérdeztük a lehetőségekről. Ő szíves örömest csatlakozott hozzánk, így este tízkor belevágtunk a lepkészésbe. Első ízben egy strip-clubban sikerült kikötnünk, amely a hangulat megalapozásához megfelelő helynek bizonyult, azonban a gazdaságossági szempontjainkat nem elégítette ki, így egy brazil és helyi lányokkal történő rövid táncolást követően átreppentünk egy disconak, vagy music clubnak csúfolható helyre. Roland ide még eljött velünk, de mivel neki a másnapi túrája hajnal 4-kor indult, egy körül magunkra hagyott minket, mi pedig spanyol tudásunk fitogtatva ismerkedtünk a helyi, felettébb barátságos kishölgyekkel. Fél négy körül már kicsit nyúzottan, de a másnap reggeli tekerés bűvöletében estünk be a szállásunkra.
Reggel a terepjáró (és vele a bringák) a szállásra jött értünk, amivel a Chachani hegy 4800 méter magas oldalába vittek minket fel. Itt beöltöztünk, majd nekivágtunk a lejtőknek, hogy mihamarább lejussunk a 2500 méter magasan fekvő városba.
Részlet az út legjobban járható részéről:
Az aktív kikapcsolódás után mosattunk, ettünk, és megírtunk egy-két blogposztot. Este mindenki olyan fáradt volt, hogy a vasárnapi bulira már nem akadt támogatóm.
Zsoli lába a bringázás során történt apró baleset hatására másnap szivárványszínekbe öltözött, a város fotózása tehát rám hárult, hogy pár képen be tudjam mutatni a sétálóutcát, a főteret, illetve megpróbáljam visszaadni az utcák forgatagának hangulatát. Így sikerült:
Este aztán újabb utazás várt ránk, kilenckor éjszakai busszal indultunk Nascaba, hogy ott repülőre szállva csodálhassuk majd meg a kétezer évesnek tartott vonalakat. De erről majd Zsoli számol be részletesen.
2013. március 18., hétfő
Arica, Chile
A chilei Arica amolyan pihenő állomásként került bele a programba, hogy a sok-sok 4000 méter magasan eltöltött nap után leereszkedvén a tengerpartra megtapasztaljuk újfent, milyen az, mikor az ember könnyen kap levegőt. Néhány esős és borúsabb nap után mindenkinek jól esett a tűző nap, a forróság, és azt sem bántuk, hogy a literes üdítők a nyomás hatására hatdecissé váltak. :)
A városban eltöltött egész nap a szabad foglalkozás jegyében telt. Zsolttal reggel elindultunk felfedezni a kikötőt, a halpiacot és a város főterét. Időközben megtaláltuk a pesti megkönnyebbülészeti körguggoldát, amit előszeretettel igénybe vettünk. Nem.
A főtéren megtaláltuk a néhai Arica - La Paz vasútvonal pályaudvarát és emlékművét, amely azonban 10-15 éve nem üzemel.
Innen hozzávetőlegesen 200 méterre található a város kikötője, és természetesen ugyanitt van a halpiac is.
Az égi jel
Reggeli pörgés ...
... és habzsi-dőzsi.
Eztán kisebb kitérővel indultunk vissza a szállásra átöltözni, hogy a tengernek, a napsütésnek, a hullámoknak és a pihenésnek is hódoljunk. Útközben megnéztük Arica sétálóutcáját, illetve kevésbé felkapott negyedét is.
Otthon Tatjana, a házigazda a belső udvaron várt már minket.
A strandra menet még lefotóztuk a parti sétány színes padjait, a hullámokat, a helyi "Gellért-hegy galambjait" (keselyűit), virágokat, utcákat, épületeket.
A strand
Mivel ez március 15-én történt, szolidarítottunk a hóban ragadtakkal, és mi is megmutattuk, milyen sok homok esett itt, amibe simán megrekedtünk. A belügyminisztériumra pedig hiába vártunk, pedig küldtek SMS-t, hogy jönnek értünk!
A parton persze jól elaludtam, leégtem, és három-négy napja vörös az egész hasam és a combom. Nagyon csini, de nem mutiból készült. Így ezt a fantáziátokra bízom.
Este édes hármasban Gáborral (túravezető) és Zsolival felmentünk romantikázni a hegytetőre naplementét nézni. Tényleg elég jól festett, íme a bizonyíték:
Este még volt egy kis közös beszélgetés a szállás kertjében, majd mindenki összecsomagolt a másnap reggeli indulásra. Ugyanis chilei kirándulásunk másfél-két nap után véget is ért. Peru már várt minket vissza. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









































































